A patak pH-értékét mérik a közép-dunántúli környezetvédelmi felügyelőség munkatársai

Ajánlat

• "Szerencse is kell a Duna megvédéséhez" - savakkal harcolnak a vörösiszap ellen
• Elkezdték megjavítani a vörösiszap-tározó átszakadt gátját
• Így néz ki az vörösiszapban fürdő Kolontár - videó

OK.hu

A vörösiszap az alumíniumgyártás mellékterméke; sokféle anyag elegye. Erősen lúgos kémhatású, pH-értéke 13,5-14. Ehhez képest a tengervíz pH-értéke 8-9, az ammóniaoldaté 11, a háztartásban használatos fehérítő vagy sütő-, gáztűzhely-tisztító folyadékoké 12-13. (A pH-értékek skálája logaritmikus, ez annyit tesz, hogy egy értéknyi eltérés tízszer lúgosabb vagy savasabb vegyületet jelent - lásd a cikk végén.)

A vörösiszap súlyosan káros anyag, a II. veszélyességi kategóriába sorolják. Lúgossága miatt marja a bőrt, ezért azonnal bő vízzel kell lemosni, így lehet semlegesíteni az anyagot. Az alumíniumgyártás úgynevezett Bayer-eljárását (lásd lent) követve kikerülhetetlen, hogy a folyamat közben nagy mennyiségű vörösiszap keletkezzék. Az alumínium a földkéreg harmadik leggyakoribb eleme ugyan, viszont nagy kémiai reakcióképessége miatt e könnyűfém elemi állapotában nem fordul elő.

A nátronlúg miatt mar, a vasoxid adja a színét

Az alumínium előállításának első lépése a bauxit megőrlése (a bauxit heterogén üledékes kőzet, különféle alumíniumásványok, vasércek, titánérc-atanáz és a kvarc keveréke). Ezt porrá őrlik, majd magas hőmérsékleten és nyomáson nátrium-hidroxiddal reagáltatják. Az NaOH fémes bázis: marólúg, marónátron, nátronlúg vagy lúgkő néven meglehetősen ismert vegyület, hiszen ez volt a legelterjedtebb lúg a 18. század előtt is. A fel nem oldott, nagy vastartalmú zagy a vörösiszap, ezt ülepítéssel és szűréssel választják el a hasznosítható aluminátlúgtól.

A timföld előállítása után visszamaradó vörösiszap lúgos kémhatásáért ez a marólúg a felelős. A vörösiszap színét a 24-35 százaléknyi vasoxid-tartalom adja, de az iszap nagy mennyiségű mérgező fémet is tartalmaz, egyebek mellett ólmot is. Ezenfelül még különféle oxidok is találhatók benne: alumínium-oxid 3-11, szilícium-dioxid 5-20, nátrium-oxid 5-11 és kalcium-oxid 1-3 százalékban. Egy százalék alatti mennyiségben gallium-, vanádium és ritkaföldfémek oxidjai is jelen vannak az alumíniumgyártás üledékében (a százalékos mennyiségek a szárított vörösiszapra vonatkoznak).

Minden tonna timföld termelése esetén két tonna vörösiszap képződik - erre már 2003-ban figyelmeztetett a Levegő Munkacsoport. Az iszap híg lúgtartalma a talajba szivároghat, ami veszélyezteti a vegetációt és a környék ivóvízellátását, főleg akkor, ha a zagytározó ivóvízbázisra vagy annak közelébe épült, és nem megfelelő a szigetelése. A száraz vörösiszapot a szél porfelhőként lakott területekre, 10-15 kilométeres távolságra is elviszi, továbbá a tározók értékes területeket vonnak ki a mezőgazdasági művelés alól.

Feldolgozatlan veszélyes anyag

A vörösiszapot Magyarországon nem dolgozzák fel, hanem tározókban őrzik. Egyes tározók alján nincs vízzáró agyagréteg, és vannak fedetlen zagytározók - ilyen van a hétfői katasztrófa helyszínén is.

A tárolt mennyiségek millió köbméterben értendők. Az anyag sűrű, mint a tejföl, és csak nagyon lassan szárad ki. A tárolására többféle eljárás van: vagy völgygát mögé zárják, vagy sík terepen körtöltéseket építenek. Az ajkai tározó különlegessége, hogy a depónia, vagyis a gát kifejezetten magas volt. Egy ilyen katasztrófát számtalan szerencsétlen körülmény együtt okozhat, ezek közül az első az idén leesett sok eső lehet.

Hazánkban összesen 55 millió tonna vörösiszapot tárolnak depóniákban. Almásfüzitón például 12 millió tonna vörösiszap van a tárolókban; az itteni talajvízfigyelő kutakban többször mértek a határértékeket jóval meghaladó toxikus (mérgező) fém- és fluoridkoncentrációkat - tájékoztat a Greenfo. A településen közel 50 éven át, 1997-ig működött a timföldgyár. A veszélyes hulladékot a település közelében, közvetlenül a Duna mellett helyezték el, közel 200 hektárnyi területen - hívja fel a figyelmet a környezetvédelmi információs honlap.

^{A három helyszínen 35-55 millió tonna vörösiszap található (forrás: MTI Sajtóadatbank, Google Earth)}

A vörösiszapot gátak mögé pumpálni egyszerű és olcsó megoldás, viszont a lehetséges környezeti károk és a rekultiváció nehézsége miatt világszerte változott e zagytározók kezelése.

Egyes országokban a vörösiszapot először is dupla falú, agyaggal és műanyag fóliával bélelt tározókba helyezik, és a tározót becsatornázzák a könnyebb vízelvezetés érdekében. A vörösiszap így fokozatosan kiszárad, a vizet tisztítják és újrafelhasználják. Az eljárás bevezetése az alumíniumiparnak is megéri, hiszen csökken a környezeti kockázat és nő a tározó kapacitása - erre több példa van az Egyesült Államokban, informál a Vörösiszap Projekt (szerkesztője George N. Angelopoulos, a görögországi Patraszi Egyetem tanára, az egyetem metallurgiai laborjának igazgatója).

A másik módszer a szárítás. Az indiai Indal alumíniumipari cég belgaumi üzemében például 1985 óta hat fázisban szárítják és szűrik a timföldgyártás maradékát, majd a tározót termőfölddel borítják. Ausztráliában egy cég tengervízzel kezeli a vörösiszapot, így lúgos kémhatása a 9-es érték körüli szintre szelídül.